Prológus

- Scarlett -

- Muszáj menned?
- Többé nem vagyok olyan, mint ti. 
- Hiányozni fogsz. Vigyázz magadra! 
- Ti is nekem és ne féltsetek, megleszek. 
- Ketten együtt?
- Örökké...
- És tovább...

Sokan gondolnátok, hogy ezek a mondatok a véget jelentik, ez lehet hogy így is van. Csakhogy minden sokkal előbb kezdődött. Ehhez a búcsúhoz sok mindent át kellett élnünk együtt. Veszekedések, szerelmek, kalandok és még sorolhatnám. Ez idő alatt mind rájöttünk, hogy mások vagyunk, mint a többi ember...

- Miss Greengrass! - szól rám a tanár, mire felkapom a fejem, ami addig a padomon pihent.
- Tessék?
- Most, hogy kialudta magát biztosan eltudja nekünk mondani, hogy milyen lenne ön szerint a görög istenek háborúja.
- Öhm... *vulkán kitörések, földrengések, tsunamik, viharok, tornádók, hurrikánok tombolnának a földön* vulkán kitörések, földrengések, tsunamik, viharok, tornádók, hurrikánok tombolnának a földön - ismétlem a fejemben lévő hangot. Tényleg befogok dilizni az irodalom óráktól.

- Ezt meg honnan tudtad? - kérdezi a hátam mögül Rick.
- Fogalmam sincs "csak úgy jött - hajtom hátra a fejem, miközben idézőjelet mutatok az ujjaimmal.
- Megint? -suttogja.
- Jól el beszélgetnek? Csak mert folytathatják az igazgatói irodába menet - zavar el minket a tanárnő. Ahogy kilépünk a teremből kitör belőlünk a nevetés. Elindulunk lefelé az igazgatóiba, vagyis az anyámhoz, de útközben bele botlunk, valamint valami pasas is volt mellette. Kirángattak minket a nem is olyan messzi parkba és anyám idegesen makogott, amiből nem értettünk semmit.
- Ho-ho-hó! Kezd előröl, érthetően!
- El kell mennetek!
- MI?! Mégis miért? - kelek ki magamból.
- Többé nem biztonságos itt. Megtalált titeket...- szólal meg a férfi is. Olyan ismerős a hangja... A fejemben lévő hang. De mégis hogyan? Hát nem volt túl sok időm gondolkodni, mivel Rick oldalba bökött és a pasas lábára mutatott, ahogy fel-alá járkált látni lehetett a cipőjét.
- Annak a csukának szárnyai vannak? - kérdem suttogva.
- Az hagyján, de mozognak is - suttog ő is.
- Valami baj van srácok? - kérdezi anya. Gondolom azért, mert kiszúrta az ijedt tekintetünket.
- Szerintem miattam néznek így. Mi lenne, ha elmondanánk nekik az igazat? - javasolja a hapek. Épp kezdenék a kisebb monológjukat, mikor egy villám csap le mellénk. Rick-kel elkerekedett szemekkel nézünk egymásra, de a pasi csak felnéz az égre és egy gúnyos vigyort visz a képére.
- Nem ért volna rá még két percet? Komolyan Zeusz, kezdesz hatalom mániás lenni - beszél az ég felé, mire még egy villám csapódik a földbe. - Jól van na! Megyek már - forgatja a szemeit. - Örülök, hogy újra találkozhattunk. És ne feledd, amit mondtam - néz anyámra, majd felénk fordul. - Vigyázzatok egymásra! És soha ne térjetek külön utakra! - utasít minket. A lábára néz és megszorítja a cipőfűzőjét, majd az égre pillant, int egyet és...
- EZ MEG MI A FRÁSZ VOLT?! - nézek anyámra.
- Nem tudsz még mindent az apádról.
- Ennek az agyrém dolognak köze van hozzá? - vonom fel a szemöldököm.
- Igen.
- És kibököd még ma hogy mi volt ez, mert az a pasas az előbb repült el a szárnyas converse csukáján?!
- Ő az apád.
- Meg van! - kiáltja el magát Rick, mire a szokásos "már megint mi zajlik az üreges fejedben?" tekintettel nézek rá. - Kifejtem, mielőtt megint azt mondod, hogy nem látsz belém, de nem is akarsz. Azon filóztam, hogy honnan olyan ismerős az a pali. És leesett, hogy a tankönyvünkből.
- Még mindig nem vágom.
- Hermész.
- Pontosan - helyesel anyám, majd elindul a házunk felé.
- Várj! Mi?! - futok utána, Rick meg utánam.
- Említettem, hogy az apád más, mint a többi ember. Ez azért van, mert egyáltalán nem ember, hanem...
- Isten...- mondom elhaló hangon. - Nem szóltál, hogy az apám az istenek hírnöke?!
- Nem lettél volna biztonságban. Ahogy most sem vagy és ezért kell elmennetek - keresgél a táskájában.
- Én miért is megyek? - néz pöszén Rick.
- Mert te még annyira sem vagy biztonságban, mint Scarlett. Nagyon ritka, hogy a főistennek olyan utódja születik, aki életben is marad - nyitja az ajtót.
- Akkor Zeusz az apám? Vagy most mi van? Teljesen elvesztettem a fonalat.
- Ezen már meg sem lepődök - fogom meg a vállát nevetve. Bementünk a házba, ahol anyám paraszt pasija a kanapén fetrengett.
- Evelin! Már azt hittem, hogy sose jössz. Tudod még mindig nincs lába a whiskey-nek - rázza rosszallóan a fejét.
- Héj! Ne beszéljen így az anyámmal! Van két lába, keljen fel a dagadt seggéről és menjen a piájáért! - erre felpattant és a nyakamat a falhoz nyomva feljebb tolt.
- Amíg az én házamban laksz, azt csinálod amit mondok! - hirtelen elengedett és megfordult, de azzal a lendülettel vissza is csinálta előbbi tettét és képen törölt, én pedig a földre estem. Pár perc múlva csak azt láttam, hogy az a szemét a földre zuhan, én pedig a szobámba rohantam. Nem lehettem sokáig egyedül, mert már nyílt is az ajtó és Rick lépett be rajta.
- Jól vagy? - ül le velem szembe a földre.
- Ha vannak istenek, akik az apáink, akkor miért nem segítenek ilyenkor?

- Ezt akartam elmondani nektek. Nem tudnak, de Hádész beleszól az életetekbe. Ezért kell minél hamarabb elmennetek. Már szóltam anyádnak Rick - jön be anya is.
- De hova kell mennünk? - szipogom.
- Az Olümposzra. Beszélnetek kell Zeusszal, csak Ő képes leállítani Hádészt. De ne feledjétek, csak együtt tudjátok ezt megtenni.
- Ketten együtt? - kel fel Rick, majd engem is felhúz.
- Örökre
- És tovább...

Szóval itt kezdődött ez az egész. De mi erősen reméltük, hogy itt vége is lesz és hamar eljutunk az istenekhez, de sajnos nem volt olyan könnyű dolgunk, mint reméltük...