2. rész

- Scarlett -


Fel kéne keltenem Rick-et, mert a GPS szerint elég közel járunk New York-hoz. De olyan békésen szuszog. Haja kócos, hát igen még félig ülő helyzetben is képes valami forgolódás félét művelni. Viszont most kegyetlen leszek és felébresztem.
- Rick! - szólok neki, de persze az útról a szemem nem veszem le. Kivételes eset, hogy ez a jómadár egyből nyitogatni kezdte a szemét.
- Mi van? - egyenesíti ki a hátát.
- 10 perc és a reptérre érünk - ásítok.
- Előbb is fel kelthettél volna. Neked is ki kell aludnod magad - simít végig a vállamon. Oldalt vágott pulcsim miatt bőrömet is érinti, amibe szó szerint beleremegek, mire halvány mosoly szökik az arcára. Ha tudná, hogy mennyire vágyom a csókjára és ő magára is, de sosem lehet igazán közöttünk semmi. Megfogadtuk, hogy örökre legjobb barátok maradunk, mert annál jobban szeretjük egymást, minthogy feladjuk a barátságunkat a szerelemért. Amúgy is szinte 100%, hogy szakítanánk, és már csak büszkeségből sem vallanánk be, hogy szükségünk van a másikra.
Mindig elakartam jutni New York-ba, de nem ilyen furcsa körülmények között. Leparkoltam a kocsival és lassan kiszálltam. Rick közben kiszedte a bőröndöket.
- Azt a két dolgot biztos helyre kell tenni - utalok a villámra és a csukáimra, mire bólintással jelzi, hogy a megfelelő helyen, vagyis a kézi poggyászunkban vannak. Rick érzékeny búcsút vett a kocsijától, majd bementünk a reptér épületébe. A tömegen ugyan még át kellett furakodnunk magunkat, de az a legkisebb gondunk volt jelen pillanatban. Elfoglaltuk a helyeinket, és neki álltunk törni a fejünket, hogy vajon minek kell nekünk Franciaországba mennünk. A gép lassan felszállt és egyenlőre mindenféle ok nélkül repültük át az óceánt. Talán egy kicsit tényleg fáradt voltam, mivel Rick elkezdett valahol Franciaországtól nem messze keltegetni, hogy a térkép világít a zsebében. Elmentünk a mosdóig, amúgy kicsit sem volt gáz, hogy együtt mentünk be, de ez most a legkisebb bajunk.
- Nézd a Párizs melletti pontot! Villog, mint valami karácsonyfadísz - mutat a térképen lévő helyre Rick.
- Tényleg. De várj! A térképre az van írva, hogy a "Héroszok Térképe" nem? - kérdezem, mire bizonytalanul, de bólint. - Akkor lehet, hogy ott egy hozzánk hasonló ember van.
- Még egy félisten?
- Lehet, hogy még több is lesz - válaszolom meg a kérdését.
- Egyedül hagytuk a villámot? - ijedten egymásra nézünk, majd az ajtón kiesve a táskánkhoz rohanunk, ami addigra nem volt a helyén. Remek! Mégis ki lop egy repülőn? Megfogtam Rick vállát, jelzésképp, hogy megyek és megkérdezem az utaskísérőt nem-e látott valamit. Azt ugyan még nem tudom, hogy mivel fogom magyarázni a villámot és a repülő cipőket, de majd csak kitalálok valamit.
- Elnézést! - mosolygok kedvesen, de mégis feszülten a kék ruhába öltöztetett nőre.
- Tessék? - mosolyog vissza magabiztosan. - Talán valami gond van? - sápad le a mosoly az arcáról, amint meglátja kétségbeesett arcomat.
- Tudja, amíg elmentem beszélni a barátommal, addig eltűnt a táskánk, amibe két nagyon fontos dolog is volt.
- Véletlen nem egy vörös kézipoggyász?
- De, honnan tudta?
- Itt van a pilóta térbe - megy egy pillanatra hátra, vagy előre, na a lényeg, hogy elmegy, majd visszajön a táskával.
- Ó, köszönöm - nyúlok érte, de nem adja oda.
- Ha megmagyarázza, hogy mi az a szerkezet a táskában, ami úgy világít - na ez egy érdekes magyarázat lesz...